Az utazás öröme

2007 március 28. | Szerző: R_y_k_a |

  

Régóta nem írtam. Így alakult. Fejben gondolkodtam és nem volt kedvem leírni. Most újra eszembe jutott valami fontos szelet az élet tortájából. Az utazás…. Hú az is milyen fontos dolog. Tárgyakkal bármikor körbevehetjük magunkat, de utazni, élményeket gyűjteni, világot látni már jóval kevésbé. Minden alkalommal, amikor utazni indultam, már akkor elkezdődött az utazás, amikor először gondoltam rá. Ünnep-elméletből tanultam, hogy az ünnep is már a szervezés első percében elkezdődik… ilyen az utazás is. 🙂

Kétszer jártam Thaiföldön barátokkal. Hónapokkal korábban kezdtem szervezni. Nem könnyű 4 embert közös nevezőre hozni, de lehet. Még excel tábla sem kell hozzá. Sok figyelem, türelem, az igények pontos felmérése, rengeteg adatgyűjtés. Akkor, amikor ott voltam a többiekkel együtt, már akkor nagyon jól éltem meg, de utána, visszatérve a fényképeket nézegetve és a történeteket újra és újra elmesélve éltem át, hogy mekkora örömet szereztem a többieknek azzal, hogy ennyi mindent láttak, tapasztaltak a világ egy távoli szegletéből.

Nemrégiben eljutottam Kenyába. Napokig azzal töltöttem az időmet, hogy a parton sétáltam és a helyi emberekkel beszélgettem. Nyitottak voltak és hálásak, hogy egy fehér nő szóba elegyedik velük. Pedig igazából nekem kellett hálásnak lennem, hiszen megmutatták, hogy mi európaiak mennyire nehezen nyílunk meg. Ott elég volt egy mosoly és máris meséltek gazdaságról, ünnepekről, örömökről és csak nagyon ritkán bánatokról. Mert ilyenek. Tudják, hogy nem utazhatnak, ezért az utazás örömét úgy próbálják átélni, ha a hozzájuk utazóval beszélgetnek egy távoli világról. Arcpirító volt a közvetlenségük és emberszeretetük. Előítélet nélkül, őszintén, teljes mellszélességgel állnak bele a világba. Sokat kaptam ettől az utazástól. Rájöttem, hogy igen kicsi szeletét ismerem a világnak, amiről botor módon azt merem hinni, hogy az a valóság. Pedig ennél sokkal nagyobb és sokkal szebb a világ…

Természetesen nem kell a világ másik felére eljutni, hogy rácsodálkozzunk a környezetünk szépségeire, az emberek másságára. Itthon is számtalan érdekes dolog van, ami tanít bennünket. Csak annyit kell tennünk, hogy egyik reggel úgy induljunk ki az utcára, hogy turista szemmel sétáljunk, szemlélődjünk, figyeljünk. Átélhetjük a jelen ajándékait Budapesten, a Balaton parton vagy akár az Őrségben… ez független a helytől, csak a mi szemléletünktől függ! A világ olyan, amilyennek mi látjuk. Próbáljátok ki!

A világ felfedezése egy varázslatos dolog. Megtanít tisztelni embert, állatot, növényt, kultúrát, világot. Ha rászánjuk magunkat, hogy útra keljünk, tudnunk kell, hogy már soha többé nem lesz ugyanolyan utána, mert egy újabb darabkával gazdagodunk, amely formálja világnézetünket, beállítódásunkat. De ettől nem kell félni! Az élet gyönyörű, egyszerűen semmi sem kell csak a szemünk és a szívünk, hogy megéljük benne a csodákat!