Csíkszentmihályi Mihály valamennyi írásában annyira tökéletesen megfogalmazza a lényeget. Újra és újra rácsodálkozom, hogy milyen egyszerű és milyen nagyszerű. Benne vagyunk a jelenben, megéljük a pillanatot és még élvezettel is tölt el. A személyes boldogság. Hát ez elképesztően felemelő tud lenni!
Szeretnék egy röpke történetet megosztani Veletek, hogy szemléltessem, milyen könnyen megteremthetjük saját életünkben azt a bizonyos flow-élményt…
Délután bevásárolni indultam. A bejárat előtt egy színes bohócjelmez mögé rejtett fiatalember ácsorgott, bőszen lufikat fújt, amelyekből csodaszép virágokat varázsolt pillanatok alatt. Amikor mellé léptem, rám mosolygott.
– Szeretnék egy virágot adni neked.
– Nekem? – kérdeztem, meglepve.
– Igen, megérdemled, nem?! – kérdezte széles mosollyal.
– Megérdemlem – nevettem el magam és sejtettem, hogy itt másról is lesz szó.
Átadta a virágot, majd elmesélte, hogy ezzel is igyekszik kiegészíteni a főiskolai tanulmányaihoz szükséges keretét. Nem voltak rossz érzéseim, az “ajándék” virágomért adtam pénzt, de egyetlen pillanatra sem gondoltam túl a történetet.
