ÖNISMERET

2006 november 11. | Szerző: R_y_k_a |

 Amióta önismeret fejlesztő segítő kapcsolatokkal kezdtem foglalkozni, látom, hogy a világban mennyi kallódó ember van. Aki ott áll az ő kis útkereszteződésében és tanácstalanul toporog. Vagy nem akar, vagy nem tud dönteni. Hányan vagyunk így olykor-olykor? Kevesen. Sokan. Elegen ahhoz, hogy megoldásokat keressünk. Dani barátom szerint amit csinálok semmi extra, ő csak TÜKÖRTARTÓNAK nevez. 🙂

Talán igaza van. Egy segítő kapcsolat lényege, hogy maximális toleranciával és empátiával kizárólag a problémára koncentrálva beszélgessünk, bármiről, ami miatt úgy érzed, hogy rágja az a valami a lelked… pl. a párkapcsolatod, a munkahelyed, az iskolád, a szomszédaid, a szüleid vagy gyerekeid… akármi. Nem hagyhatjuk, hogy a hazugságok megteremtsenek egy félig sem igaz világot. Gondolataink megteremtik a valóságunkat! Közhely? Bátran merem leírni, hiszen egy gyógyíthatatlan betegségből jöttem úgy ki, hogy az elmúlt 3 évben tünetmentesnek mondanak… De ugyanígy képes vagyok megteremteni azt a belső derűt, amit senki, soha nem vehet el tőlem. Lehet az türelmetlen, arrogáns vagy hisztis… reménytelen. Neked is sikerülhet. Döntés kérdése.

A világ egyik legkomolyabb problémája, hogy mi emberek tökéletesen képtelenek vagyunk konkrétan megfogalmazni, hogy mit akarunk. És éppen ezért csinálunk ezt-azt, mindig mást, mindig másképp. Lényeg az, hogy még magunknak se kelljen megfogalmazni. Mert mi van akkor, ha szembesülnünk kell a valósággal?! Tudod mi lesz! Semmi. Aki megteszi az első lépést, soha többé nem tud visszalépni, elindul a folyamat. A változás persze nem annyira komfortos, de esélyt ad egy sokkal jobbra… hiszen, aki változtatni akar, az érzi, hogy valami döcög az életében, de sokkal szívesebben álltatjuk magunkat is, minthogy megoldást keresnénk. Senki nem oldhatja meg helyettünk az életünket, a problémáinkat. Azokért mi egyedül tehetünk. Ahogy a boldogságunkért is mi vagyunk egyedül felelősök. Azok, akik más emberre bízzák a boldogságukat, számtalanszor csalódnak, amikor az a másik már nem vállalja ezt a felelősséget. És akkor darabokra hullik az életünk. Miért hagyjuk? Mindenkiben ott a képesség. Egy darab a Jó Istenből. Erő, szeretet, bátorság. Semmi egyéb nem kell. Menni fog 🙂